Mi lesz a gyerek(ek) sorsa?

Hogy melyik szülő lesz a gyermekek gondviselője, kinél fognak lakni, ez az egyik legelső tisztázandó kérdés. Régen szinte minden esetben az anyánál helyezték el a kiskorú utód(ok)at, ma azonban már a váltott nevelés is bevett gyakorlattá vált.

A legszerencsésebb mindig az, ha a gyerek(ek) érdeke határozza meg a döntést. Vagyis sok esetben a megszokott iskola közelsége is fontos tényező, amellett, hogy melyik szülő életmódja alkalmas arra, hogy gondoskodjon a csemetéről. A szülők, ha meg tudnak állapodni az elhelyezés és a láthatás kérdéseiben, akkor azt a bíróság szinte minden esetben jóváhagyja. Vagyis ha mindkét fél úgy véli, hogy anyánál van a legjobb helye a kicsinek, akkor vele fog élni a gyermek és az apa, szintén megállapodás szerint, a kijelölt hétköznapokon, hétvégén és persze a tanítási szünetekben élhet láthatási jogával.

Nehezebb a helyzet, ha vita van a szülők között, ebben az esetben ugyanis a bíróság dönti el, hogy ki lesz a gondviselő és mikor, hol és hogyan zajlik majd a másik fél kapcsolattartása.

Fontos leszögezni, hogy akár közös megegyezés, akár bírói döntés kerül az ítéletbe, azt be kell tartania mindkét félnek.

Ki tartja el a gyereket?

A gyerek tartása a jog szerint természetbeni és pénzbeni is lehet, vagyis akivel él a gyermek, aki fizikailag gondoskodik róla, aki otthon marad vele ha beteg az természetben tesz eleget tartási kötelezettségének. A különélő fél pedig pénzt ad vagyis gyermektartást fizet.

Mennyi lehet ez az összeg? Amennyiben a felek nem tudnak megegyezni ebben, akkor a bÍróság dönt. A bevett gyakorlat szerint az eljárás során vizsgálja a szülők anyagi, jövedelmi viszonyait és a gyermek szükségleteit. A bíróság olyan összeget igyekszik meghatározni gyermektartásként, ami nem lehetetleníti el a tartásra kötelezettet de valós segítséget jelent a gyermek körüli költségek fedezésében. Itt figyelembe veszik az indokolt szükségletek, mint például a lakhatás, étkezés, ruházkodás, tisztálkodás, óvodai, iskolai költségek, közlekedés, egészségügyi költség, stb. Vannak költségek, amelyek csak akkor érvényesíthetőek a gyermektartásdíjban, ha a költség keletkezése a szülők közös döntésén alapul. Ilyen lehet például a versenysporttal, vagy a magániskolával kapcsolatban felmerülő költségek. 

Jogszabály szerint a gyermektartásdíj általában a kötelezett jövedelmének 15-25 százaléka. Persze lehet ennél több vagy kevesebb is, például ha a gyermek szükségletei ennél kevesebből is fedezhetőek, akkor 15 százaléknál kisebb hányadot is megállapíthat a bíróság.

Hogy ez összegszerűen mennyi? Nagyon széles a skála. A gyermektartásdíj függ a szülők jövedelmétől, a szülők és gyermek életszínvonalától, a gyermek indokolt szükségletétől stb. Ha csak abból indulunk ki, hogy a létminimum összege meghaladja a 95.000,- Ft-ot érthető, hogy miért ritka az 50-60.000, - Ft alatti tartásdíj.

Lehet egy összegben előre gyermektartást fizetni.

Az általános az, hogy havonta egy fix összeget utal a tartásra kötelezett szülő, de ettől el lehet térni. Akár úgy, hogy megállapodnak a felek, hogy egy évre előre fizet egyikük egy összegben, de az is lehet, hogy egy vagyontárgy átengedésével tesz eleget a tartásnak valaki. Ha például a közös otthonból kiköltöző szülő úgy dönt, hogy az ingatlanban lévő tulajdonrészét vagy akár az addig közös autót átengedi a másik szülőnek, akkor ennek értékét, megállapodás szerint be lehet számÍtani. Akár úgy, hogy egy meghatározott ideig (akár évekig) nem fizet tartásdíjat, a vagyon átadásával ezt előre rendezi.

Ami nem számít bele a gyerektartás összegébe

A gyermektartásba nem számolható bele a gyermeknek vett ajándék, illetve a kapcsolattartások során megvásárolt holmik, fizetett élmények. Az nem történhet meg, hogy valaki elviszi nyaralni a gyermeket, elárasztja ajándékokkal majd 1-2 hónapig nem fizeti meg emiatt a gyermektartást. Ahogyan amiatt sem változhat az összeg, ha egy hónapban többet vagy kevesebbet van láthatáson a gyermek.

Sok olyan apró bukkanó és tipikusan konfliktust generáló pont van, melyekre a válóperekben jártas szakembereknek remek, a gyakorlatban kipróbált megoldásai vannak. Éppen ezért biztatunk mindenkit arra, hogy a hosszú, parttalan viták helyett vonjanak be a megegyezésbe szakembert, aki jogi tudásával és mediációs képességével gyorsabbá teheti a kellemetlen és kényes folyamatot.